A játék talán legfontosabb mozgatórugója a játszhatóság és az irányítás. Nálam 99%-ban ezen buktak el az eddigi Dragonball játékok és még sok más egyéb játék is. Ebben az esetben szerencsére boldogan számolhatok be arról hogy a DBZ SB 2 beleesik abba a bizonyos 1% -ba, mert a kezelhetőségről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni! Amikor első alkalommal a kezembe vettem a játékot, már akkor sikerült az alap irányítást elsajátítanom, bármiféle próbálkozás nélkül és nagyon jól elszórakoztam! Annak ellenére hogy először játszottam a játékkal, már rögtön megtaláltam azt hogy melyik gombbal lehet az energiatámadásokat kivitelezni, mely gomb az ütés, melyik a rúgás és melyik a védekezés és hogy melyikkel tudok energiát gyűjteni a speciális mozdulatokhoz. Habár a gombkiosztást mindenki kedvére átkonfigurálhatja én ennek nem láttam abszolút semmi szükségét, mert rögtön az első pár óra alatt rájöttem hogy az irányítás tesztelését olyan szakemberek dolgozták ki, akik maximálisan értettek ahhoz hogy milyen szinten kell egy játékban az irányításnak szerepet játszania úgy, hogy az a kezdőktől a profikig mindenkinek élményt nyújtson. Az irányítás szempontjából nekem visszaköszönt kicsit a Mortal Kombat, ahol volt ütés,rúgás, védekezés. Itt kiegészül még az energiatámadással és az energiagyűjtéssel, ami a rajzfilmben is végig nagy szerepet játszott minden szereplő teljesítményében. Ez itt sincsen másképp. A játékba bekerült harcosok jórésze, legalább egy, de inkább több átalakulási formát tud produkálni, ami a teljesítményük és hatékonyságuk növekedésével is jár a csata közben. A karakterek alapjaiban mind ugyanazokkal a gombkombinációkkal reagálnak, de tulajdonképpen itt véget is ér a hasonlóság, amit azzal ellensúlyoztak a fejlesztők remekül, hogy szinte minden karakternek eltérő különleges képessége aktiválódik ugyanarra a gombkombinációra. Tehát míg Gogeta szaltózó előrerúgással támad ha a hátra+kör kombinációt lenyomjuk, addig Vegetto ugyanerre a kombinációra fél lábra állva felvesz egy védekező pozíciót és ha támadás éri, akkor egy kemény lábsorozás kombóval torolja meg az őt ért támadást. A karakterek mérete meghatározza a sebességüket is, mert amíg egy nagydarab karakter Pl. Broly úgy mozog mint egy lajhár, addig egy SSJ3 Gotenks hozzáképest fénysebességgel pörög a harc közben. Ennek ellenére a lasabb karakterekkel sem esélytelen a küzdelem, mert a harc közben egy megkezdett kombót simán lebrékelhetünk és ellentámadást indíthatunk az ellenfélre, anélkül hogy egy percre is leállna a harc. Én mint tapasztaltabb játékos jókat szórakozom azon a géppel, hogy lebrékeli egy teleportálós kombómat aztán elkezdi ő én pedig a 2. ütésénél megtöröm és visszatámadásból ártalmatlanítom! Szerencsére a kombórendszer nem lett egy Tekkeni bonyolultságú érfelvagdosós magolás, így azok is remekül szórakoznak az első percben is akiknek fogalmuk sincs arról hogy mit nyomkodnak. Emlékszem még a régi szép Killer Instinctes és Mortal Kombat 3-as időszakokra, amikor 50-60 kombót kellett bevágni fejbe játékonként hogy valamit tudj is teljesíteni az ellenfelek ellen! Ennek a rémálomnak szerencsére ezennel vége! A játéknak a felhasználóbarát irányítás révén, rövid úton sikerült elérni hogy az addig favoritnak számító Tekken a polcra kerüljön, ami azért nagy szó!
A játékot játszhatjuk sztori módban, ahol unlockolhatjuk az összes karaktert és a Trunks(magyar fordításban Trex) fiktív jövőben játszódó sztoriján mehetünk végig hogy valami újat is vigyenek a történetbe. A sztori módban minden küldetést többszintes értékeléssel teljesíthetünk és ami számomra nagyon szimpatikus volt, azaz hogy nem csak 1 szimpla menj végig és teljesítsd a feladatot hogy továbbjuthass szinten oldották meg az egészet, hanem telerakták fillerekkel(alternatív befejezés) a sztori módot, tehát több fiktív szál is fut a küldetések teljesítésétől függően és ha valahol elbuksz, akkor egy alternatív befejezés is megnyílik és a döntésedtől függően például az is változhat hogy melyik karaktert teszed játszhatóvá éppen. Mindemellett az eredeti küldetések mellett, kapunk alküldetéseket is a legtöbb helyen, amelyeket ha teljesítünk komoly pénzjutalmat kaphatunk pluszba, amiből aztán harcikártyákat unlockolhatunk, hogy a karaktereinket erősíthessük, ezzel növelve a hatékonyságukat. Első nekifutásra senki ne várjon csodát, én is jónéhány küldetéssel vért izzadtam mire egyáltalán c vagy b eredménnyel túl tudtam lenni a teljes Story módon, de megérte! A küldetések természetesen újrajátszhatók és ezáltal a korábbi gyengébb szereplésünket jelentősen feljavíthatjuk egy már megerősített karakterrel!
Az Arcade mode a sorozatból is megismert harci tornát jelenti. Akinek ez nem mondd sokat annak úgy tudnám leírni hogy tulajdonképpen a hagyományos menj végig X karakteren elven alapul, megfűszerezve annyiban a dolgot, hogy a karakterek minden harc előtt kommentálják egymást és a befejezéskor mulatságos győzelmi interjút olvashatunk az aktuális tornagyőztes szereplővel szereplővel! Én sokszor már csak azért is végigjátszottam egy-egy karakterrel az Arcade Mode-ot, mert érdekelt hogy mit fog mondani a szereplő!
A Practice mode-ban gyakorolhatunk egy báb, vagy egy mozgó karakter ellen, ezzel fejlesztve a tudásunkat a későbbi éles harcokra.
Helyet kapott még a Z Trial opció, melyben a sztoriban lévő kötöttségeket alapul véve harcolhatunk csoportok ellen, vagy lehetőségünk van Túlélő módban villogtatni tudásunkat, vagy ha igazán kemények vagyunk végigtolhatjuk az 50 gyakorlatsorból álló Challenge próbát, melyben a feladat mindig egy adott gyakorlat bemutatása.
A legutolsó játéklehetőség, a PSP egyik nagy újítását használja ki, mely a Network Battle. Azt hiszem nem kell mondanom milyen komoly WIFI partykat lehet csapni, amikor haverokkal összeül az ember és órákon keresztül egymást csépelik akár úgyis hogy a lakás két végében vannak éppen! J A gép a lejátszott meccsek adatait lementi és egy saját magunk által megkreált profilkártyán meg is tekinthetjük később.
A játékban helyett kapott egy mini game is, a Dragon Click, mellyel azt mérhetjük le hogy 10 mp alatt hányszor tudjuk lenyomni az x gombot! Igen, ez egy teljesen nagy blődség, de akkoris rá tudja húzni magát az ember ideig-óráig! Nekem a legjobb eredményem 132! Aki ennél többet tudott nyomni, várom a mentett képernyőről a linket!
A játék zenéje nagyon el lett találva, minden pályán és minden képernyőn odapasszolnak a zenék. Nekem a kedvencem a Startképernyőn szereplő gitárbetétes induló, ami a bevezetővideó alatt is szól. Nem egyszer esett meg velem, hogy kocsiban rákapcsoltam a psp-t a rádióra és a Dragonball zenéket hallgattam rajta! A hangok alap esetben angol nyelvüek, de ki lehet választani a Japán nyelvet is, így az eredeti japán szinkronhangok szólnak majd a harcok alatt a játékban, ami nem egy nagy dolog, de még ad egy kis plusz feelinget a game-nek, amiből megint csak az derül ki hogy a készítők arra törekedtek hogy az ember maximálisan jól szórakozzon és ne kerüljön a polcra fél óra után a játék.
A játékból a videók kimaradtak, de ennek nem is éreztem hiányát a játék során, mivel a cell shading grafika és a sztori vonalban leírt történet az alternatív befejezésekkel együtt, olyanná tette a játékot, mintha én írnám a rajzfilm fejezeteit és én befolyásolnám végig a szereplők sorsát, ami nagyon hangulatossá tette a stuffot.
Negatívumként talán annyit tudnék összegzésképpen mondani, hogy a game Cell Shadingel készült, így aki nem szereti ezt a stílust, nem fog neki első látásra tetszeni. A Dragonballt nem kedvelő embereknek sem lesz talán annyira szórakoztató és nekem hiányzott néhány más DB játékban szereplő kedvenc karakter, mint pl. Ten Shin Han, vagy Yamcha, vagy Mr Satan. A játék szeret tölteni, ez néha talán zavaró lehet, de azért szerencsére nem vészes annyira.
Értékelés: 96%
